Ingeborg Bachmann: Árkádiában éltem én is,

… de egy napon lejárt az időm, és búcsút vettem. Késő ősz volt. A bokrokból romlott bogyók hullottak, és a juhok jöttek a dombokról lefelé, fagyosan és éhesen, mert éjjel a szél kimosta a füvet a hegyi mezőkből és a sziklás partokra vetette. Ezüstös vágányokon – két utolsó napsugáron – vitt a vonat tova. Éjszaka elértem a határt. A vámtisztviselők lefoglalták a csomagomat, és amikor pénzt akartam váltani, tudtomra adták, hogy itt egy másik valuta van érvényben. Hazám és a többi ország között sajnos nem született megállapodás a pénzforgalomról. Tehát az én pénzem is értéktelen volt.

A teljes szöveg itt olvasható, Gubicskó Ágnes fordításában: http://gagnes.org/arkadia.html


Hozzászólások lezárva.