Stressz és víz

B felderítő úton tudattalanjában. by Chilf Mária

B felderítő úton tudattalanjában. by Chilf Mária


A víz fizikai hatásairól és szimbolikus jelentéseiről,
avagy miért épül a “Stég”
(vázlat)

írta Gubicskó Ágnes

„Beszakad az ég érzékeny membránja
Leszakad az ég, de senki nem bánja
Szakad az eső, úgy látszik ezt várta
Mindenki, végig ettől volt ideges”
(Sziámi: Belépek egy helyre)

 I. fizikai hatások

1. levitáció (latin ’levitas’ = könnyedség)
Vízbe merülve csökken az ízületek terhelése, az úgynevezett felhajtóerő miatt. A felhajtóerő  – a fizika fogalmai szerint – a hidrosztatikai nyomásból származik (a víz sűrűségéből, ami mérések alapján 800-szor nagyobb, mint a levegőé), és a gravitáció ellenében hat. Hasonlóan mérséklődik a test terhelése párás időben is, mert a vízgőz sűrűsége viszont kisebb, mint a levegőé, és így a gravitáció okozta légnyomás is csökken.

2. mozgás
A hidrosztatikai nyomás más jótékony hatást is kifejt a szervezetre, mert megmasszírozza az izmokat, anélkül, hogy terhelné az ízületeket. Így egy egyszerű kádfürdő is megmozgat.

3. lassulás
A hidrosztatikai nyomás végül lassító hatással is bír: nehezebb benne a mozgás, nehezíti a belégzést, míg a kilégzést könnyíti. Ha az arcot éri víz, akkor aktiválódik a bolygóideg, ami a paraszimpatikus idegrendszer legnagyobb idege. Ezek következtében emelkedik a vér szén-dioxid szintje, a szívverés lassul, a pulzus a felére is csökkenhet. Így a víz visszafogja a hiperventillációt, a heves légzést, ami a stresszre jellemző reakció, bár eredete lehet csupán egy rossz légzési szokás is. A hiperventilláció fokozott oxigénfelvételt jelent, az oxigén azonban egy mérgező gáz, ezért túlzott fogyasztása izomgörcsöt, hideg végtagokat, heves szívdobogást, izzadást, fokozottabb stresszt, szorongást okoz. A vizet így jelentős stresszoldóként tarthatjuk számon.

II. szimbolikus jelentések

„Különös, hogy a tenger halhatatlan,
holott minden hulláma végitélet.”
(Pilinszky: Minden lélekzetvétel)

A művészetekben, filozófiákban különösen gyakran bukkan fel a víz: tenger, hullám, örvény, jég, tó, folyó, part, valamint tükör és korsó formájában, de a híd alatt is.

A jég rendszerint egy diktatúra allegóriája, bár lehet rajta csúszkálni (→ jég irodalom). Hasonló merevséget jelöl a tó Elfriede Jelinek  „Hogyan ábrázolható” c. rövid esszéjében, de a tó mozdulatlanságnak negativitását erősíti Judith Schalansky „A kék nem áll neked jól” („Blau steht dir nicht”) c. regénye is. Ez utóbbi szembeállítja a (hímnemű) tavat (der See) és a (nőnemű) tengert (die See): az állóvízzel ellentétben a tenger végtelennek tűnik számára, és ez az NDK-ban felnövekvő kislánynak a szabadságot jelenti, ahogy a matrózok kék ruhája is.

A tenger, a hullám, az örvény, a folyó jó jelölője a nem statikus, mozgó, változó, nyitott szisztémáknak, amelyek ugyan veszélyt, küzdelmet és munkát is kérnek az élettől, de nem állítják le a vérkeringést alapból, mint a fagy, a mozdulatlanság, a zártság.  Azonban nem egyértelmű szimbólumok ezek sem: A „Hullám” c. német filmben a „Hullám” elnevezésű diákalakulat egy quasi neonáci szervezetté merevedik, amíg áldozatot nem követel.

A partról tükörbe lehet nézni, a víz  reflexiót kínál, és a mozgó tükörkép megingathatja a szemlélőt. Ebben a képben a “valóság” megtörik, elcsúszik vagy életlenné válik, ami arra utalhat, hogy a föld és rajta a különböző szervezetek, személyek, hálók stabilitása is képzet csupán. A z ebben a képzeletvilágban való tapogatózás bizonytalanságot vagy frusztrációt szülhet, de magában hordja a pozitív változ(tat)ás lehetőségét is. Ennek allegóriája Narcissus, aki “meghal” és virág formájában újjászületik, miután a partról nem tud fogást találni a vízben képződő tükörképén, a szerelmén. Hasonló kérdéskört vet fel a Danaidák mítosza, bár ott egyértelműbb büntetésként jelenik meg a víz  mozgása: a férjeiket megölő nők életük végéig hordhatják a vizet egy amforába, mert az amfora alul is lyukas, és a víz kifolyik. Sookee Quing Berlin, német rapzenész “Szóhíd” című dalában a jövőt és a vízióit hasonlítja a vízhez, a mozgalmát a hullámhoz, amely fölött párbeszéddel és inklúzióval az emberek hidat akarnak építeni egymás között.

Az írást sematikusan hullámvonallal is szoktuk jelölni, és a nyelvek kialakulásáról és változásáról létezik egy hullámelmélet is a nyelvészetben. A szavak hullámszerű összefonódását, jelentésük artikulálódását érzékelhetően mutatják a többjelentésű szavak: például az ‘ár’ szó jelöltjét nyilvánvalóan csupán a szövegkörnyezet alapján tudjuk elképzelni. Úgy tűnik, a nyelv olyan alig észrevehetően hullámzó víztükörként működik, amely fodrozódásában folyamatosan eltér a tárgytól. Így lehet a nyelv(folyam) a tévedés, a félreértés, a manipuláció, az őrület, ugyanakkor a kreativitás forrása is, amely megingatja a rögzített rendszereket, és ezzel oldható a nyomás, a stressz.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.